Blogger Widget
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: festés. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 20., péntek

ezüstre!



Nagyon tetszett ez a cukortartó üveg, és tudtam, hogy virágot szeretnék bele tenni, de ez a műzöld nem illet semmilyen természetes színű növényhez, úgyhogy elhatároztam, hogy átfestem.

2016. április 26., kedd

A nagymama raktárából!

Nagymamám öccse dolgozott egy időben asztalosként. Ő készítette ezt az asztalkát körülbelül a második világháború idején. Ma már örökségem legbecsesebb darabja.



Így ütött-kopottan is nagyon tetszetős lehet, főleg azoknak, akik szeretik a shabby chic ("kopott elegancia") stílust, így hát amikor megkaptam, nagyon elgondolkodtam, hogy  hagyjam-e úgy, ahogy van. Főleg azért, mert az utolsó festékrétegeket megboldogult nagyapám festette, így a lepattogzó festéknek eszmei értéke is van.


2016. április 19., kedd

Ágy, asztal, TV

Amikor lementem fotózni a ház elé, két néni haladt el mellettem és meglátva az asztalt el kezdtek róla beszélgetni. Fél füllel hallgatóztam, aztán gyorsan odafordultam és megkérdeztem mit tudnak róla.
Azt mesélte a néni, hogy ezeket az asztalokat anno azért csináltak, mert ahogy legyártották a sok-sok fadobozt a régi TV-knek, a képernyő kivágásával rengeteg olyan alakú bútorlap maradt ki, amit tökéletesen fel tudtak használni az ilyen asztalkák lapjaként. És tényleg teljesen olyan az alakja!



Ezek a szétálló lábak egyébként manapság újra megjelentek a lakberendezési trendekben, úgyhogy úgy gondoltam, hogy némi átalakítás után visszahozom a kis asztalkát a mindennapi élet forgatagába. Eldöntöttem, hogy zoknit húzok a lábára, nehogy fázzon.




2016. január 24., vasárnap

21. századi kosárfonás


Ha majd szépen meggyilkoltuk az összes fát és bokrot, és csak az maradt, amit belőle készítettünk, akkor jól fog jönni őseink kosráfonó technikája és az a rengeteg újság, amit kinyomtattunk, de senki  soha nem olvasott el.


Gyerekkoromban egyszer volt szerencsém kosárfonást tanulni egy igazi kosárfonó nénitől. Akkor elgondolkodtam mennyit dolgoztak az emberek régen olyan egyszerű dolgokért, mint egy kosár. Nagyon megtetszett ez a mesterség, olyan egyszerű, de nagyszerű, de tisztában voltam vele, hogy ha hazamegyek nem sok esélyem lesz az unalmas óráimban ennek hódolni, mivel a kosárhoz való vesszőket beszerezni nem egy városi lánykának való.

Aztán felnőttként találtam rá a modern újrahasznosítós kosárfonásra, amit mai napig nagyon élvezek.

2015. szeptember 28., hétfő

Így nem szúr a kaktusz


    Tussal készített egyszerű vonalrajzok aquarellpapíron egy felújított képkeretben. - Pofon egyszerű

2015. szeptember 21., hétfő

Ingyen szék


1. Szék: Kiselejtezett könyvtári szék
2. Festék: Ablakkeretfestésből maradt zománcfesték
3. Szivacs a párnába: kiselejtezett gyerekágyból
4. Anyag a szivacsra: Anyukám régi ruhája


Ez a szék egyszerű bútorlapból készült, ezért csiszolásnál nagyon kellett vigyáznom, hogy tényleg csak a lakkot szedjem le a smirgli papírral. Tekintve a hajlított felületeket, kézzel kellett, hogy végigcsiszoljam, ami elég sokáig tartott, de megérte!

A festéshez Trinát selyemfényű zománcfestéket és alapozót használtam. Egy réteg alapozó után még két réteg zománcfestéket kapott, így azóta sem kopott semmit.

A párnához találtam egy régi szivacsot, amit mosás és méretre vágás után anyukám régi ruhájából varrt huzattal borítottam. 

Stílusosan a piacon!


Tudjátok mennyire jó érzés, amikor ezzel a klassz kosárral a kezemben járom végig a piacot?
És most is, mint mindig azt szeretem benne a legjobban, hogy kb. nulla forint volt megcsinálni.