Nagymamám öccse dolgozott egy időben asztalosként. Ő készítette ezt az asztalkát körülbelül a második világháború idején. Ma már örökségem legbecsesebb darabja.
Így ütött-kopottan is nagyon tetszetős lehet, főleg azoknak, akik szeretik a shabby chic ("kopott elegancia") stílust, így hát amikor megkaptam, nagyon elgondolkodtam, hogy hagyjam-e úgy, ahogy van. Főleg azért, mert az utolsó festékrétegeket megboldogult nagyapám festette, így a lepattogzó festéknek eszmei értéke is van.
