A nagymama raktárából!

Nagymamám öccse dolgozott egy időben asztalosként. Ő készítette ezt az asztalkát körülbelül a második világháború idején. Ma már örökségem legbecsesebb darabja.

Így ütött-kopottan is nagyon tetszetős lehet, főleg azoknak, akik szeretik a shabby chic ("kopott elegancia") stílust, így hát amikor megkaptam, nagyon elgondolkodtam, hogy  hagyjam-e úgy, ahogy van. Főleg azért, mert az utolsó festékrétegeket megboldogult nagyapám festette, így a lepattogzó festéknek eszmei értéke is van.

Ágy, asztal, TV

Amikor lementem fotózni a ház elé, két néni haladt el mellettem és meglátva az asztalt el kezdtek róla beszélgetni. Fél füllel hallgatóztam, aztán gyorsan odafordultam és megkérdeztem mit tudnak róla.

Azt mesélte a néni, hogy ezeket az asztalokat anno azért csináltak, mert ahogy legyártották a sok-sok fadobozt a régi TV-knek, a képernyő kivágásával rengeteg olyan alakú bútorlap maradt ki, amit tökéletesen fel tudtak használni az ilyen asztalkák lapjaként. És tényleg teljesen olyan az alakja!

Ezek a szétálló lábak egyébként manapság újra megjelentek a lakberendezési trendekben, úgyhogy úgy gondoltam, hogy némi átalakítás után visszahozom a kis asztalkát a mindennapi élet forgatagába. Eldöntöttem, hogy zoknit húzok a lábára, nehogy fázzon.

Kolozsváros olyan város...

...ahol még a kábelek az égben járnak:



...ahol szuper graffityket látni: